Márciusi filmlista

április 05, 2017

A kezdeti felindulás után ez, és a múlt hónap is úgy nézett ki, hogy az utolsó napokba daráltam le gyorsan pár filmet, hogy mégis azért legyen mit írnom ide. Ha a havi könyvekről nem tértem volna át a havi filmekre, szerintem képes lennék a megfogadott 50-et vagy decemberig halasztani, pedig amikor végre ráveszem magam, hogy nézzek valamit akkor után általában elégedettséggel kapcsolom ki a laptopot, szóval remélem ez volt az utolsó hónap ahol csak 3 művet sikerült megnéznem, mert ez akárhogy is számolom borzalmasan kevés.

Rádió-Láz (2012)
Most elsők között valami lightosabbal szerettem volna kezdeni, és sikerült is. Bár bevallom a főszereplő színésznő az eddigi sorozataiban nem volt a szívem csücske, de itt most kimondottan megkedveltem, valamint amin még elgondolkoztam, hogy a megjelenése időpontjában mennyire aktuális lett volna (akkor voltam 11.-es) most viszont már mennyire kiöregedettnek érzem magam ehhez a műfajhoz, mert ez egy ízig-vérig szimpla aranyos kis tini-vígjáték tele tanulságokkal. Az eleje elég vontatottan indul, ráadásul tiszta klisé is, de a mondanivalója mégis nagyon elgondolkoztató. Kicsit ezt a rádiózást ahhoz hasonlónak érzem, mint a blogolást, nem tudom miért de amikor az első blogomat írogattam 2009-től 2014-ig, semmi problémát nem láttam abba, hogy kirakjam a linkek köze a Facebookom vagy ha úgy volt képet tegyek ki magamról, most viszont teljesen elképzelhetetlennek tartom, mert valahogy úgy vagyok az egésszel, mint itt Tara, szóval blog szinten nem igazán kaptam tőle lendületet, hogy még személyesebbé tegyem a dolgokat fotókkal, de elég sok más dologba igen, szóval én mindenképp ajánlom ezt a kis limonádét ha egy kis esti kikapcsolódásra vágytok.

Tenacious D (2006)
Ezt a filmet kb még valamikor 6 éve akarták velem megnézetni, de akkor nem találtuk meg sehol, így csak zenéket hallgattunk belőle, aztán pedig el is felejtődött. Pár hónapja futottam bele újra Snitten, és gondoltam akkor miért is ne, elvégre a számok anno jók voltak. A film viszont nem tudom, sejtettem, hogy valami ilyesmi a stílusa, de ez nekem kicsit túl alpári volt, másra meg nem is nagyon futja róla.

Hebi ni Piasu (2008)
Vagy magyarul Piercinget a kigyónak, hátha így ismerősebb, ugyanis a film alapjául szolgáló könyv nálunk is megjelent anno, én pedig el is olvastam, de már több, mint 6 éve, így annyira már nem igazán tudom megmondani, hogy mennyire hű a feldolgozás, de valószínűsítem, hogy eléggé. Mivel már ennyire rég volt hozzá közöm, bevallom, hogy nem igazán emlékeztem magára a cselekményre azon kívül, hogy Lui kigyónyelvet szeretne és *spoiler* a végén meghal az egyikük *spoiler vége* szóval teljesen lesokkoltam azon, hogy ez konkrétan egy szado-mazo pornó, legalábbis minimum a film majdnem fele ebből áll. Viszont ha eltekintünk ettől a hatalmas nagy perverziótól valahogy, akkor egyébként egész érdekes, bár nekem a könyv is bejött anno. 16 évesen nagyon szerettem volna én is pc-t, a számhoz, valami snake bite szerűt, 18 évesen pedig tetoválást és fültágítót, de én ezekhez sose voltam elég bátor, Lui pedig hihetetlen volt nézni, hogy mekkora hirtelen felindulásból képes belevágni bármibe. Sajnálom, hogy a könyvre már ennyire nem emlékszem, de a film tényleg kimondottan érdekes és elgondolkoztató volt, bár elég nyers és tényleg perverz szóval ajánlani inkább nem ajánlom.

Elég vegyes hónap volt, amikor keresem a várólistámról, hogy mit kéne megnézni akkor valahogy sosincs kedvem egyikhez se, de ebben a hónapban szeretnék végre sort keríteni a leginkább várólistás filmemre amit 6(!) év alatt nem sikerült még megnéznem..

You Might Also Like

0 megjegyzés

Subscribe