Megint még 2013-as Imvu Best Of-ok. Főszerepben ismét Speedy és Vimi, akikről már az előzőben is írtam, valamint most Gergő - aki, mint kiderült a szomszéd faluban lakik és Csövi, aki pont akkor kezdett a Pesti suliban amikor én elvégeztem. Értelem megint nem sok található benne, de némelyik talán egész vicces. Igazából már egyikőjükkel se beszélek, és némelyikük azért néha kicsit hiányzik ha belegondolok. enjoy ~

Szerény személyem: - barkóbázzunk XD

Speedy: - az mi?

Szerény személyem: - nem biztos, hogy így kell írni ^^"

Szerény személyem: - gondolok valamire te meg kitalálod xd

Speedy: - érdekes lesz

Speedy: - kezdesz?

Szerény személyem: - aham :3

Szerény személyem: - megvan

Speedy: - ribizli

Szerény személyem: - nem :o

Speedy: - macsi

Szerény személyem: - a-a

Speedy: - gipsy, szoba

Szerény személyem: - nope

Speedy: - kissrác

Szerény személyem: - nem xd

Speedy: - kiscsaj

Szerény személyem: - nem xd

Sppedy: - szerelem

Szerény személyem: - nem

Speedy: - fóbia

Szerény személyem: - ezt nem így szokták játszani amúgy XD

...

Szerény személyem: - egyre jobban ki nem állhatom azt a 3 csajt osztályból

Vimi: - mer?

Szerény személyem: - bunkók. meg úgy az egész ahogy viselkednek

Vimi: - bazd őket pofán

Szerény személyem: - azt kéne

Szerény személyem: - de még annyira se akarok velük kontaktusba kerülni xD

Vimi: - utána kitalpalni a veséjüket *.*

Szerény személyem: - jó is lenne *-*

Vimi: - vagy kinyírni őket és mehetnének szappannak **

Szerény személyem: - *-*

Vimi: - ♥.♥

Vimi: - elképesztő ötleteim vannak

Szerény személyem: - igen *-*

Szerény személyem: -  már gondolkoztam rajta, hogy majd direkt úgy kalimpálok, hogy valamelyiket csak úgy véééletlenül pofán verjem, de igazából nem akarok hozzájuk érni se

Vimi: - nem kell hozzájuk érni

Vimi: - mert

Vimi: -  erre vannak a ceruzák,ecsetek,rajztábla kitalálva

Vimi: - kedves művészkisasszony

Vimi: - 1 egész várost tele zombival ki lehet velük irtani.

Szerény személyem: - mondasz valamit :o

Szerény személyem: - pedig én azt hittem "művészek" között nincsenek ilyen emberek v.v

Vimi: - de. xDDD

Szerény személyem: -  az én álomvilágomba nem voltak

Vimi: - ott csak perverziók folynak

Vimi: - ne menjünk bele szerintem. xDDD

...

Szerény személyem: - meg legalább a suliba addig se ismert meg remélhetőleg az a két gyerek akik két hete pénteken rámszálltak o-o 

Vimi: - hö? 

Vimi: - kinek kell kitépni a gerincét? 

Szerény személyem: - hát nagyba olvasom terem előtt a mangámat, nem volt az egész folyosón senki, erre csak azt veszem észre, hogy négy láb mászkál körülöttem, felnéztem, aztán konkrétan kifaggattak, hogy honnan jövök, melyik szakra járok, melyik vonattal, hány éves vagyok, mi a nevem, bejelölhetnek-e fb-n, meg ilyen hülyeségek, én hülye meg mindenre válaszoltam, gondoltam hátha akkor gyorsabban elmennek, meg ugyse jegyzik meg a felét se, erre már rá egy órára be voltam jelölve nekik fb-n. ráadásul az egyik úgy köszönt el, hogy az arcomat nem fogja elfelejteni Q.Q

Vimi: - xdd

Vimi: - ugylátom

Vimi: - szervdonor leszel

Szerény személyem: - ne ijesztgess már, elég parás volt így is xd

Vimi: - akkor nem mondom el a logikát, hogy jott ez ki belőle xD

Szerény személyem: - sejtem xD

Vimi: - de nyugatólagosan

Vimi: - valaki sokat fizetett érte

Vimi: - ezért kell kivenniük belőled xDD

Szerény személyem: - köszönöm, most megnyugodtam *-*

Vimi: - nm *o*

Szerény személyem: - máskor is hozzád fogok jönni ha valaki megijeszt *-* olyan megnyugtatóakat tudsz mondani *-*

Vimi: tudom

Vimi: - lehetne rosszabb is xDDD

Vimi: - abban a verzióban be vagy zárva a pincébe és minden nap 10x halálra kefélnek majd utánna veszik ki a szerveidet.

Szerény személyem: - o.o

Vimi: - korbácsolnak *.*

Szerény személyem: - ehm.. xd

Vimi: - jólvan. kussolok.

Szerény személyem: - nekem mondjuk kicsit másabb dolgok jutottak eszembe az alapszituációról xDD

Vimi: - sejtem xDDD

Vimi: - sajnos annyira nem vagyok perverz.

Szerény személyem: - ??? xD

Szerény személyem: - én csak arra gondoltam, hogy unatkoztak én meg pont ott voltam

Vimi: - nyilvánvaló xDDD

Vimi: - szerintem sem volt benne semmi hátsószándék

Vimi: - (de amúgy igen)

Vimi: - de akkor is

Vimi: - ne fessük az ördögöt a falra

Vimi: - xDD

Vimi: - maradjon meglepetés.

...

Szerény személyem: - meg az tök jó ha megkedvelteted magad egy macskával, velük nehezebb mint egy kutyával

Csövi: - jóhát kurva annyát

Ahogy nagyjából a blogról is eltűntem, a filmnézős karrierem is kb ugyan olyan mértékben hanyatlott, 3 hónap alatt összesen 4 darabot láttam, de azok végül is mind változatosak és érdekesek voltak, szóval panaszra annyira legalább nem lehet okom.

Sokkal több mint testőr (2017)

Az év első filmjeként sikerült beválasztanunk egy jó kis akció vígjátékot. Áronnal együtt néztük, és habár az elejére még nem figyeltünk oda annyira, így is teljesen jól fel tudtuk venni a fonalat, a poénok pedig tényleg szinte kivétel nélkül viccesek voltak, de hát ez már amúgy is nyilvánvaló volt ha megnézzük ki a két főszereplő. Alapból nem vártam tőle sokat, mert nem szeretem az ackiófilmeket, de ahhoz képest kimondottan tetszett.

Coraline és a titkos ajtó (2009)

Ezt a pandaöcsimmel néztük meg Rabbiton jobb ötletünk nem lévén. Már régebb óta kíváncsi voltam rá, mert érdekesnek tűnt, de amióta pár éve elolvastam Neil Gaimantól az első könyvemet ami nagyon nem tetszett, az abból készült film meg főleg nem, így kicsit féltem ettől is, de kár volt, ez király lett a maga beteges és hátborzongató módján. Akkora hatással volt rám, hogy néha már kimondottan rosszul éreztem magam annyira nyomasztott, de tetszett, hogy Coraline mennyire egy talpraesett hősnő, úgyhogy örülök, hogy adtam neki még egy esély, ezek után lehet még a könyvnek is nekiállok majd.

A lány és a farkas (2011)

Gondolkoztam rajta, hogy úgy csináljam-e mint régebben, és ha mindjárt a könyv elolvasása után nézem meg a filmet, azt inkább oda írjam-e, de most inkább külön veszem a könnyebb átláthatóság kedvéért. De szóval igen, mindjárt az után megnéztem, hogy befejeztem az írott változatát, bár nem kimondottan azért, mert annyira belezúgtam volna, de érdekes volt a történet, és kíváncsi voltam hogyan sikerült megvalósítaniuk a vászonra. Az elejét leszámítva igazából hűen követi az egyik a másikat, úgyhogy olyan túl nagy meglepetések nem értek. Valerie talán itt egy kicsit elviselhetőbb volt, mint a könyvben, és ha csak a színészeket nézem, akkor én egyértelműen spoiler Henry-t spoiler vége választottam volna... khm.

American Satan (2017)

Hát ezt azóta meg akartam nézni, hogy az első pletyka foszlányt elcsíptem arról, hogy film készül Andyval és Bennel a főszerepben. Habár már egyik bandának se vagyok nagy rajongója (na nem az ő hibájukból, a zenéjük mindkettejüknek továbbra is fantasztikus, csak nekem juttatnak kéretlen dolgokat az emlékezetembe, így inkább hanyagolni kezdtem őket) mindenképp kíváncsi voltam miben fognak szerepelni, bár a későbbiekben már szándékosan nem olvastam utána a történetnek, vagy néztem róla előzeteseket, mert abszolút meglepetést szerettem volna, és ért is. Rávettem Áront, hogy nézze meg velem, mert hát biztos milyen jó lesz, és annak ellenére, hogy érdekes volt, bár én inkább helyeztem volna valami banda háborút az előtérbe, mint "ezt", de azt hiszem mindketten eléggé le is sokkoltunk azon, hogy kishíjján olyan volt, mintha esti programnak inkább pornót néztünk volna. Én értem, hogy biztos ilyen ezeknek a nagy rocksztároknak az élete, meg el is hiszem, de valahogy a vászonra juthatott volna kevesebb is belőle. Mindenesetre az is biztos, hogy a banda "általal megszólaltatott" Palaye Royale együttesre mindenképp érdemes lesz odafigyelni, mert elég királynak tűnnek ők is.

Nem tudom láttátok-e az előző hétösszefoglalómat, ott kifejtettem miért tűntem el a blogról, és gyakorlatilag nem csak onnan, szinte olvasni se olvastam semmit, így mindössze erre a 28 napra csak négy könyvet tudok felmutatni, ami rettenetesen kevés ha év végéig százzal szeretnék végezni, de igyekszem összekapni magam, viszont abszolút pozitívumként amúgy mindenképp meg kell jegyeznem már itt, hogy ez a négy legalább tényleg elég király volt, úgyhogy a lelkesedésem végül is továbbra is töretlen.

Agatha Christie - Tíz kicsi néger

Nevezzetek "műveletlennek" vagy bárminek, de ez volt életem első Agatha Christie műve, és kb másfél éve vagyok tisztában azzal, hogy a címe ellenére semmi köze a történetnek semmilyen négerekhez, de amióta elolvastam a fülszövegét alig vártam, hogy a kihívás keretei között a kezembe vehessem végre, mert a leírása alapján pont olyannak tűnt amit valószínűleg imádnék, és ez így is történt. Egészen a végéig fogalmam se volt ki a hunyó az egész mögött és mik az indítékai, szóval volt meglepetés az utolsó oldalakon rendesen, így ez az egy műve alapján is azt hiszem megértem mi ez a töretlen népszerűsége az írónőnek, én is mindenképpen szeretnék majd még tőle olvasni.

Jeanne Ryan - Idegpálya

Ez a könyv már régebb óta várólistás volt, még a film megjelenése előtt el szerettem volna olvasni, de akkor valahogy nem jött össze, és mivel rövid, inkább áttettem idénre, de abszolút belezúgtam. Igaz Vee indítékait annyira nem sikerült megértenem, mert számomra a díjak amiket felajánlottak neki, legalábbis az első pár, abszolút jelentéktelen és igazán sokáig gondolkoztam rajta, hogy nekem mi olyat tudnának mondani amiért beszállnék egy ilyen játékba, és nem igazán jutottam semmire, pedig biztos lenne, de nekem talán a lámpalázam ennél még akkor is hatalmasabb. Na mindegy, a lényeg, hogy amúgy nagyon tetszett a történet és végig izgultam az egészet, alig várom most már, hogy a filmet is megnézzem, eléggé olyan sztorinak tűnik amit a vásznon se nagyon tudnak elrontani.

Jane Austen - Lady Susan

Szintén egy lassan 3 éve várólistás könyv, de valahogy a klasszikusokhoz szükségem van egy bizonyos hangulatra, de most két elég ütős krimi után kimondottan kerestem valami nyugalmasat, amit meg is találtam. Egyetalán nem számítottam rá, hogy ez egy levélregény, amiket amúgy nem igazán szeretek, és először egy kicsit el is vette a kedvem, főleg, hogy beletelt azért pár üzenetbe mire össze tudtam tenni, hogy ki kicsoda meg micsoda, és kik között milyen kapcsolat áll fent, de maga a történet mindenképp érdekes volt, mindig megdöbbent, hogy a nyájas beszédstílus ellenére régen se voltak semmivel különbbek az emberek, mint manapság.

Christiane F. - A végállomás gyermekei

Múltkor már nem is tudom milyen filmnek az adatlapját néztem Snitten és a hasonlónak jelöltek között ennek megtetszett a képe úgy kicsiben, a címe nem volt túl árulkodó, úgyhogy teljesen gyanútlanul kattintottam rá, aztán nagyon meglepődtem, mert semmi "drogosra" nem számítottam, általánosban egyszer megnéztünk egy nagyon durva ezzel foglalkozó filmet, azóta minden ilyentől feláll a szőr a hátamon, de amikor megláttam, hogy van belőle könyv, valahogy kíváncsi lettem rá, talán leginkább azért, mert az egész igaz történet, ezáltal pedig még borzasztóbbnak és tanulságosabbnak gondoltam. Így is lett. Olvasmányos volt, nagyon tetszett a stílusa de abban a pár napban amíg a kezemben volt nagyon elrontotta az egész hangulatomat, hiába mesélte el nekünk Christiane elejétől a végéig a történetét, még mindig nehezen tudom megérteni, hogy dönthet valaki ezek mellett a szerek mellett. Mindenkép felkavaró olvasmány, de úgy gondolom, hogy megérte, elvégre nem lehet minden csak romantika meg tündérmese (na nem mintha ezt a hónapomat egyébként ez jellemezte volna, főleg könyvek terén)